Kalandozások a Kiterjedésben 3. rész

A kalandban résztvevő játékosok:

• Darius Matteo – Explorator, Engineseeer-Prime. Játékos: Ádám(Quipper)
• Ed Terry – Arch-Militant, Master of Ordnance. Játékos: István (Sima)
• Ramirez de Ruyter - Rogue Trader, Lord-captain. Játékosa: Peet

Dátum: 0361.781M41
Térképek: Színes-szagos, gyakorlatias és általunk használt

Újra itt vagyok a billentyűzet előtt, hogy folytassam beszámolómat a Császár Dicsősége fregatt legénységéről. Az előző kalandban kiosztottunk pár pofont egy kalózflottának, majd az űrállomásukat is szemügyre vettük. Lássuk a folytatást...



Még hallatszott az utolsó ima visszhangja, és Ed Terry ujja is görcsösen remegett a makroágyú "ravasza" felett, amikor megkaptuk a parancsot, hogy készüljünk a dokkolásra, belülről is megnézzük azt az űrkikötőt. Hála Ramirez kapitány meggyőzőképességének, és a ténynek, hogy legyőztük a flottájukat, csata nélkül beengedtek minket. A dokkolás közben a még ép kalózhajón a Measured Response-on zendülés tört ki, és a legénység meglógott vele. Ezek után dicső vezérünk tett a kalózoknak egy visszautasíthatatlan ajánlatot, mi szerint bányászkolóniát telepítünk a bolygójukra, cserébe profitot kapnak.

Az üzletet megkötötték, és voltak olyan kedvesek az itt lakók, hogy felhívják figyelmünket arra, hogy lent, az orbitális lift lábánál sok-sok xenó (idegen faj) tanyázik, és nem szeretik a kívülállókat arrafelé...Nos nekünk sem kellett több... Kapitányunk úgy határozott, hogy saját szemével akarja látni a kipurgálandó lényeket, így három fős elitosztagunk, beszállt a liftbe, és lesuhant a felszín alá.A sötét barlangokat róttuk, és már kezdtük hinni, hogy itt bizony csak kő van, amikor hirtelen az említett xenok meglepetés szerű támadást indítottak. Az ellenségek valami fura kristályból felépülő pókok voltak, szám szerint kettő. Az első célpontjuk Ed volt (jómagam). Pár szerencsés dobás a KM kezéből, pár szerencsétlen az enyémből, és máris azon kaptam magam, hogy pár "fölösleges" ujjamtól megszabadultam, és a következő pillanatban már ájultan feküdtem (sorspont égetés). Szerencsére a rouge trader-ünk és az Explorator-unk jobban bírták a strapát, így mire én elszívtam egy cigit az erkélyen, a többiek már legyűrték az ellent. Az alagút végén megtalálták a fényt a lift irányítótermét. Ramirez úgy gondolta, hogy jó lenne tanulmányoztatni. Majd miután kigyönyörködték magukat, és felkapartak engem, visszaindultunk, az állomásra, hogy elújságolhassuk: itt valóban xenók vannak.

Következő utunk Footfallbe vezetett, ahol bevásároltunk, hisz egy bányász kolóniához elengedhetetlen az infrastruktúra, lakóhelyek, katonák, élelem, papok, egy-egy kocsma, és természetesen a bányászok. Miután ezeket beszereztük különböző minőségben, Ed levágott négy ujját is sikerült mechanikusan pótolni, és a zsákmányolt hajónkat, a Bounty of Scintilla-t is "leporoltuk", kaptunk egy ajánlatot egy ismeretlen xeno-tól (valószínűleg elda) , hogy szabadítsuk ki egyik fajtársát abból a barlangrendszerből, ahonnan többé-kevésbé egyben sikerült kimenekülnünk.

Felroth Stasius Gelt

Ramirez elfogadta az ajánlatot, Ed-nek nem tetszett az ötlet (egyszerűbbnek látta szétbombázni a helyet, aztán később kiválogatni ami kell). Miután mindent elintéztünk, visszaindultunk, hogy kiépítsük bányászkolóniánkat.

Amint kiléptünk a hipertérből, csörgött Ramirez "űrtelefonja". A vonal túloldalán egy birodalmi cirkáló (Emeperor's Agony) fedélzetén egy Inkvizítorral név szerint Felroth Stasius Gelt-el, és arra utasította kapitányunkat, hogy az orbitális lift alatti xenót "átadja neki". Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az inkvizítor és osztaga lement az orbitális lift tövéhez, szétlőtt mindent, és mindenkit, majd elvitte az idegent (nem mellékesen leállt az orbitális lift ettől).

Nos, ez mind szép és jó, csak így már nem tudtunk kit adni az eldáknak, akik ezért után igencsak berágtak, és megleptek minket. Kaptunk a fenekünkbe egy elda cirkálót, aminek szándékában állt minket nemesebbik testrészünkön rúgni. A csatát nem részletezem, mert begörcsöl az ujjatok a sok görgetésben. A lényeg, hogy sajnos nem volt olyan szerencsénk mint a múltkor, és a kockák nem minket szolgáltak. Gyorsan kilyuggatták a hajónkat, majd miután rájöttek, hogy nem ér annyit az egész, hogy tovább veszélyeztessék a hajójukat, továbbálltak. A hajó javítása két évet vett igénybe, és csak ez után tudtunk továbbindulni.

False Hope

A következő rendszer, amit szerény csapatunk felfedezett magának, a False Hope volt. Egy tipikus sivatagos bolygóra bukkantunk, első ránézésre semmi értékkel. Ám egy kis nézelődés után találtunk egy furcsa anyagot, melyből a helyiek többek közt sört főznek, és egy ősi kutatóbázist, ahonnan sikerült elemelni egy kogitátort, és jómagamnak egy csinos kis archeotech lézerpisztolyt (d100-on mondtam egy számot, és a KM azt dobta ki :D), ja és a komplett bázist is bezsákoltuk ha már ott voltunk.

Nos, ez volt a harmadik kaland, mely sok meglepetést, tartogatott. A parti szembesült azzal, hogy ebben a játékban igen könnyű meghalni. Ez a tapasztalat remélhetőleg épülésünkre szolgál majd.