2011. november 14., hétfő

Háttér I.

Kis kitekintő akiket érdekel a dolog jobban, akit nem menjen lejjebb az előtörténethez.
A karakteralkotás az alapkönyv szerint zajlik, dobott értékekkel, itt van egy olyan házi szabályozás hogy 6 vagy az alatti dobot összeg újradobható. Az alapkönyv mellett játszik az Into the Strom is.
A karakterek 5000 Xp-ről indulnak viszont lehet induláskor bónuszt kapni. Maximum 3-3 ismerős-ellenség darabja 200-at ér, az előtörténet pedig 1500 XP-ig mehet fel. Tehát a játékosok motiválva vannak, ezek elkészítésében.



Most pedig következzen Peet (Rouge Tader) előtörténete:

Ramirez de Ruyter története

    Amióta világ a világ, és az Ember birodalma létezik a nemes és nagy múltú de Ruyter ház férfiai a csillagok ösvényeit rótták. Megküzdöttek idegenekkel, lázadókkal, a káosz erőivel, az eretnekek hadával.
    Tették mindezt az Istencsászár nevében – legalábbis a legtöbb alaklommal. Az engedélyt mely jogot adott az első de Ruyternek, hogy saját csillaghajót szereljen fel és vegyen használatba, még az Újjászületés korában alkották meg a Terra írnokai. Maga az engedély soha nem is hagyta el a Szent Földet. A legendák szerint ma is az Aranytrónus mellett őrzi egy tűznek, pornak és minden fizikai hatásnak ellenálló duraplasztik ereklyetartó.
    Persze nem minden de Ruyter kereste kalmárhercegként a kenyerét. Volt, aki a flottánál, és volt aki kalózként próbált szerencsét, de a csillagok hívásának egyik se tudott ellenállni.

Ramirez de Ruyter szülei első gyermekeként látta meg a csillagok fényességét. De szinte azonnal dadák, gyámok és nevelők gondjaira bízták az egyik családik birtokon. Szüleivel összesen hétszer találkozott életének eddigi huszonhat éve alatt. Persze nem volt egyedül, sőt szinte évente jöttek az újabb és újabb testvérek, hugicák és öcsikék sorban. Míg végül az utolsó években elviselhetetlenné vált az összesen tizenöt kékvérű csemete ricsaja.
    Ramirezről hamar kiderült, hogy tehetségesnek mutatkozik a betűk, számok, szerződések, és a kereskedelem világában, benne sűrűn folyt a de Ruyter ősök vére. Szülei kívánságára, a házi tanítók megismertették azzal a tudással amit a birodalom nemesei tudnak és tudhatnak, nem csak az üzletről, de a Birodalmi Hitről, az intrikáról, a parancsnoklásról, az ármányról és a gyilkolásról. A kezdet kezdetétől élete célja volt, hogy ő legyen, aki tovább örökíti családja szerződésben foglalt jogait.
    Veszélyesen fiatal volt még Ramirez mikor eljött ez a nap, sokat kellett volna még tanulnia, sokat kellett volna még tapasztalnia mielőtt egy olyan nagy múltú és ősi hajónak, mint a családé az élére állhat.
    De szülei egy sajnálatos és megmagyarázhatatlan balesetben vesztették életüket, mikor a hajó kilépett az immatériumból. A vizsgálók nem tudták megállapítani, hogy mi is történt pontosan, de abban egyet értettek, hogy Ramirez ősei nincsenek többé, és ő a család legidősebb tagja és így örököse is. Szüleinek nevét tabuvá tette az egyház, minden könyvet, írást és bejegyzést melyben szerepeltek halálbüntetés mellett töröltek. Amit törölni vagy elégetni nem tudtak, erős rúnákkal és pecsétekkel zártak le.
    Így lett Ramirez de Ruyter maga is szabad kereskedővé.

    Csak ekkor derült ki számára, hogy amit gyermekként nem csupán jogos jussának, de kiapadhatatlan forrásnak vélt, csupán vékony pénz patakocska. Apja, bár látszólag tökéletesen vezette a vállalkozást, dicsőn helyt állt vállalt küldetéseiben és kontraktusaiban, valamiféle rejtélyes, részletesen meg nem nevezett üzleti vállalkozásba fektette családjuk javainak nagyobb részét. Igaz, hogy ami megmaradt és hozzáférhető volt az elegendőnek bizonyult, hogy Ramirez nekilásson a de Ruyter család újbóli felvirágoztatásához, de kevésnek bizonyult a gondtalan, vagy éppen a felelőtlen élethez, ahhoz testvéreit, vagy akár előre megírt kontratus által kijelölt menyasszonyát igazi nemeshez méltó módon ellássa.

    Ezért vágott neki a Kronus kiterjedésnek, hogy ott vagyont, megbecsülést és hírnevet találjon magának, házának, és az Istencsászárnak.
XVI. Ramirez de Ruyter élettörténete
Az Istencsászár nagyobb dicsőségére
papírra vetette az alázatos Regias,
az Adeptus Administratum harmadrendű írnoka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése